És....?

Hamar megtaláljuk egymást a másik csevegőn, így ott fojtatjuk, ahol abbahagytuk.  Most éppen azon vagyunk, hogy megtudjuk egymásról hogy nézünk ki, ki hol lakik, mit dolgozik. Ő már meg is nézte az adatlapomat és figyelemre méltónak talál. Hát én azt kétlem, de majd kiderül, ha több képet küldök magamról és jobban megismer. Én még nem láttam az Övét, de rögtön küld magáról  egy fényképet. Hát, nem is tudom. Azt mondja 47 éves, de itt a fotóról egy vén öreg ember néz rám. Vagyis hát egy nagy szakállú fura alak. Kérdi, hogy mi az első benyomásom róla fotó alapján. Mit válaszoljak neki? Szembesítsem vele, hogy szerintem egy tízest letagadott? És még ráadásul özvegy, mint írja most. Te jó ég! Akkor lehet, hogy mindenkibe a jobb létre szenderült feleségét keresi? Hallottam már ilyeneket, nem egyet. De valami nem enged el ettől az Embertől. Írom neki tréfásan, hogy na tényleg mennyi idős vagy? Ő írja, hogy már meg mondta és higgyem el, nem kenyere a félre vezetés. Nézem a fotót, olvasom miket ír és egyszerűen fogalmam sincs miért, de elhiszem szavait. Sajnos szakadozik a net, így a mi társalgásunk is azzá válik. Sokára válaszol, sokára kapja meg az én válaszaimat, vagy kérdésemet. Így nem lehet értelmesen kommunikálni. Hirtelen ötletből kifolyólag megkérdezem, hogy melyik telefonszolgáltatónál van, Ő írja nagy sokára a gyenge net miatt és megadja a számát. De jó! Annál van, amelyiknél én, és ráadásul van majd tíz órányi ingyen lebeszélhetőségem ebben a hónapban. Ilyen elszánt és bátor még nem voltam, hogy én hívjak fel valakit. De nem sokat gondolkodok rajta, megteszem. Talán minél előbb pontot akarok tenni a végére, mert úgyis valami nem stimmel? Nem tudom, de úgy érzem ezt nem hagyhatom ki. Tudnom kell mi vezérel, hogy így érzek most. Mert nem remeg a kezem, nem vagyok ideges, csak egy picinyt izgatott. Vajon mi ez? Nem sokat kell várnom, hamar beleszól egy kellemes, mély férfi hang. Meglepődök a hangon, és persze magamon. Ahogy meghallom, piciny izgatottságom is tova rebben, nagy nyugalom kerít hatalmába. Semmi zavarodottság, semmi kellemetlenség érzete nincs bennem. Nézem a fotót, miközben beszélgetünk, de az arcát és a hangját nem tudom összekapcsolni. Ezért barátkozok a képmásával és elfogadom, hogy ha így néz ki, akkor így néz ki. Végül is tényleg nem az számít, nekem nem kell, hogy az legyen a fontos, hanem az, hogy számomra megfeleljen és én viszont. Azért a kisördög megkérdezteti velem, hogy biztos ez mostani fénykép? Viccesen megjegyzi, hogy á most nincs szakálla, küldi is a legfrissebbet. Na, így már más, a szakáll öregítette tíz évet, ugyanis most nincs neki. Megkérdezi, hogy megnyugodtam e, persze mondom , már az előző képpel is barátkozóba voltam, hát még evvel. De azért elgondolkodom, hogy tényleg nem számít a külső? Vagy csak magamnak akarom bebeszélni. Erről is meg sok minden másról is folyamatosan beszélgetünk. Te jó ég, nincs egy percnyi zavarodott hallgatás egyikünk részéről sem és mindig van miről beszélgetni. Jesszusom mi ez? Neki is feltűnik ez, mint nekem, meg az is, hogy már órák óta beszélgetünk, lassan hajnalodik. Még jó, hogy délutános vagyok. Csak neki lesz nehéz, mert már nem fekhet le, mert egy óra múlva kelhetne. Nagyon nehezen válunk el, de az már biztos, minden megerősítő ígéretek nélkül, mind ketten tudjuk lesz folytatás. Olyan álmos vagyok, hogy még végig gondolni sincs kedvem sem időm a történteket, majd ha felkelek néhány órai alvás után