A forró vízből tovább határozottan...

Nagyon jót tett ez a forró fürdő, most már tudom mit akarok. És a lelki nyugalmam sem hagy el, hála az égnek! Azért egy ici- pici szomorúság vegyül belé, de még talán jól is esik. Mert rájöttem arra, hogy ez így most már tényleg nem folytathatom tovább. Meg kell válnom ettől a világtól, ami nem a valóságos, és bele kell abba törődnöm, hogy nem itt fogok ráakadni az igazi páromra. És nem görcsölve, türelmesen ki várom, míg egymás mellé sodor minket az élet, már, ha az van megírva. Ha nem, annak is oka van nyilván, amit most nem tudhatok előre, csak majd utólag. Úgy érzem bele törődtem, elfogadom, hogy most ez van. Ha össze kell találkoznunk úgyis be következik, ha meg nem, akkor tehetek bármit is úgysem fog sikerülni. Viszont egyet tudok: nem szabad megalkudnom most már annál inkább nem. Mert nem azért váltam el annak idején, és nem azért menekültem el az alkoholista élettársamtól, hogy újra hasonló kapcsolatba kezdjek, mik eddig voltak. Nem szabad, mert akkor semmi értelme nem volt semminek az eddigi életembe. Vagy megtalálom a számomra megfelelő párt, aki mellett az lehetek, aki vagyok, vagy akkor nem is kell senki. Azt a Férfit, aki mellett önmagam lehetek, aki mellett azt tehetek, amihez éppen kedvem van. Azt a Férfit, akinek ha bármit elmondok, ami nyomaszt, vagy történik velem, nem haragszik meg érte, és viszont fordítva én sem érzem sértésnek semmi gondolatát, cselekedetét. Aki mellett nem érzek féltékenységet, aggódást, keserűséget. Akit nem kínzó fellángolással tudok szeretni, hanem annál valami mélyebb, megnyugtató békességgel érzem, hogy szeretem. És fordítva is minden igaz. Aki felől érzem a szeretetet, és nem érzek arra késztetést, hogy kétségbe vonjam azt. Aki felől megkapom az általam igényelt önzetlen odafigyelést, elismerést. Aki magabiztosan tudja mit csinál. A hasonló érdeklődési kör, a hasonló ízlés világ sem elhanyagolható. Bár, ha van valami, amiben jártas és esetleg nekem felcsigázná az érdeklődésemet, az csak jót tenne. Na, meg nem kell, hogy jobb anyagi háttérrel rendelkezzen. Abból csak mindig baj származik előbb-utóbb. Eh, meg még sorolhatnám...lehet, hogy magasra tettem a mércét? Lehet. De nekem ez lenne a számomra legmegfelelőbb pár. Hát, ez van. Tudom, hogy ha ezekből engednék, akkor előbb utóbb vagy szét mennénk, vagy élnék egymás mellett, mint két idegen, aki nem tud szót érteni egymással. Aztán jön a nem szólok hozzád, nem tudlak elviselni, alig várom már, hogy menj dolgozni, vagy nem akarok haza menni...stb. Brrr, köszönöm szépen, ebből már nem kérek. Ha csak ilyen lehetőség adódna, akkor tengetem továbbra is egyedül az életem. Majd csak lesz valahogy. Érzem, hogy az elhatározásom megszilárdult, és ez jó. És emellett nagy megkönnyebbülést is érzek. Már nem fogok attól tartani, hogy félek faképnél hagynak, ha önmagamat adom és esetleg nem felelek meg, nem dőlök be a szép szívet melengető szavaknak, ígéreteknek. Hajj...Jót tett ez a forró fürdő na...nem hiába, itt születtek mindig is a döntő elhatározásaim. És most megyek a párkereső oldalra, mert elbúcsúzok két embertől, kikkel azért írogatunk egymásnak, hogy elmeséljük, kivel mi történik, hogy hol tart éppen a párkeresésben. Ha meg akarnak ezentúl is kapcsolatban maradni velem, tudnak email-re írni.