A hinta majdnem elindult...

Végre letelt a munkaidő. Most két és fél napig azt csinálhatok, amit akarok, szabadnapos leszek, halelujja. Már nagyon jól jön ez a kis lazítás. Hú, nagyon sok mindent fogok csinálni, ami jól esik. Olvasok, sétálok, bicajozok, barátnőzök. Ja és netezek. Ma beszélgetni fogok valakivel, akivel tegnap este összefutottunk, úgy, hogy kíváncsian várom. Bár most izgatott nem vagyok, mint az előzőnél, sejtem is miért. Még a sikertelenség hatása alatt állok és igazából még lesem záródott a dolog. Bár már írtam neki, hogy ha nem tudja, vagy nem akarja folytatni azt is megértem, de legalább valljon színt. De mindig csak azt írogatja, hogy nem akarja, hogy vége legyen a „kapcsolatunknak”, nagyon hiányzom neki. De csak írogatja, üzenetek formájában, nem is beszéltünk már több, mint két hete. Én már halott ügynek tekintem ezt az egészet, bár nagyon kíváncsi lennék mindentől függetlenül, hogy mi is az igazság valójában. Már csak azért is, hogy bennem van e a hiba, hogy esetleg türelmetlen vagyok, vagy túlon -túl bizalmatlan, vagy éppen naiv és bedőltem egy szélhámosnak. Vagy olyan nagy a szeretet éhségem, hogy képes lennék megalkudni is. Már csak az okulás kedvéért is jó lenne tudni.

Ettől a legújabb sráctól nem várok semmit igazán, talán csak azért beszéltem meg vele egy randit az msnen mert már unom a chatszobákba a lődörgést és még az elfogyasztott vodka mennyiség is biztos belejátszott. Nah, mindegy legfőbb, ha nem tetszik majd valami benne akkor majd szépen elbúcsúzunk egymástól minden jót kívánva.... de nem így lett. A megbeszélt időben mindketten jelen voltunk és néhány órát átbeszélgettünk. Van benne valami gyerekes, de jól elcseverésztünk, bár nem sok értelmes dolog került napirendre. Menet közben rájöttem, hogy miért is csinálom ezt. Feledni akarom az előző esetet és inkább arról van szó, hogy lekötöm a figyelmem. Már csak azért is, mert a listán megjelent, hogy bejelentkezett msnre, de én mivel rejtve voltam, nem tudhatta, hogy fent vagyok, azt hiszem legalábbis. Sokáig fent volt, és mikor elbúcsúztunk a sráccal egymástól, megbeszélve, hogy holnap folytatjuk, hirtelen gondolattól vezérelve láthatóvá tettem magam, kíváncsi voltam mit tesz. Hát irányomba semmit. Én nem írtam neki még egy sziát sem és Ő sem semmit nekem. Aztán egy idő múltán ki is lépett, vagy rejtőzésbe váltott, nem tudom. Hát ha így, akkor így. Ennyire alamuszi alak legyen valaki, ez már számomra elfogadhatatlan. Nem is törődöm vele. Legalábbis megpróbálok nem gondolni rá. Inkább elfoglalom magam evvel az újabb ismeretséggel, amíg bekopog az igazi.