Napok óta nem ültem a gép elé, nagyon elegem lett ebből a társkeresősdis dologból. Lehet, hogy nem is így akadok össze a párommal. Ki tudja? Beszélgetünk erről barátnőmmel, szerinte ne adjam fel. Attól még, viszont ezt a srácot szerinte is hagyjam a csudába, mert tényleg valami nem stimmel vele. Találgatjuk is mi lehet az oka. Lehet, hogy csak egy unatkozó férj, aki élőben nem meri megcsalni az asszonyát és sunyiba így ismerkedik, hogy csillapítsa valamennyire a vágyát? Aztán az is lehet, hogy tényleg igaz amit mond, de vagy nagyon félős, vagy több nővel is ezt csinálja egyszerre. Vagy velem van a baj? Nem tudom. Hát mindenesetre én már nem erőltetem ezt az egészet. Igaz csalódott vagyok és elkeseredett. Attól független, hogy tudom, érzem valahol létezik a párom. Mégis milyen lenne jó neked? - kérdezi barátnőm, én meg végre szóban meg tudom fogalmazni azt, amit eddig csak éreztem, de nem tudtam elmondani. Hogy ki is kell nekem. Olyan párt szeretnék, akivel mindenben a lehető legjobban megfelelünk egymásnak. Igen. Tömören így, ez mindent magába foglal. És ez hozza magával azt is, hogy bizalom, őszinteség, bármiről el lehessen egymással beszélgetni, bármit meg lehessen beszélni...barátnőm : „álmodj csak királylány! „-felkiáltással azt mondta nekem, hogy egy férfi sem tökéletes és előbb- utóbb minden kapcsolat romokba dől így, vagy úgy. Jó ezt tapasztaltam eddig én is, de mégis most valahogy érzem, hogy lehetséges, van ilyen. És különben is én nem tökéletes férfiről álmodozok, olyan nincs is, sem férfiban, sem nőben. Hanem a számomra a legmegfelelőbbről. És a kettő nem ugyanaz. És miközben erről és más témákról beszélgettünk...hát elpárolgott segedelmünkkel egy üveg sárgadinnyés vodka. Na ennek hatására még bizakodóbb lettem a létezik valahol a párom érzettel szemben. Olyannyira, hogy este megint a gép előtt ülve chatelgettem. Már rég voltam ezen az oldalon, mert amíg evvel a sráccal voltam elfoglalva, más nem is érdekelt. De most megint belemélyedtem.
Akadt is valaki, akivel eddig nem futottam össze. Igaz egy évvel fiatalabb nálam, de még belefér. Holnapra megbeszéltük, hogy msn-en folytatjuk, de ma már elég, mert nekem is, neki is hajnalban kelni kell. És az alvás szükséges kell. Ki is kapcsolom a gépet, mondván hamar elalszom, amibe az ital besegít. Aha, csak gondoltam, hogy menni fog. Kavarognak, csapongnak a gondolataim, de az álom az nem kavarog körülöttem. Így, hát bekapcsolom a tévét, arra mindig eltudok aludni. Kapcsolgatom az adókat, hogy valami megnyugtató adást találjak, de semmi. Aztán egyszer csak az egyik adón egy dokumentumfilmnél leragadok. Egy férfi ül egy bárpult szerűnél és beszél. Aztán különböző jelenetek, elkísérik, hogy hirdetőoszlopokra plakátokat ragaszt, aztán újra a klubhelyiségben, vagy kultúrházban beszélgetnek vele, mutat egy termet, ahol szokott rendezvény lenni. És szerintem nagyon a végét sikerült elcsípnem, mert végül egy gyertyát mutatnak, ami ég, aztán becsapódik egy nem is tudom talán egy vasajtó? Mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy furcsa hatást váltott ki belőlem. Pontosan nem tudom miről is volt szó, de ahogy kivettem, arról az intézményről vagy miről szólt, amit pénzhiány és érdeklődés miatt be kell zárni. És ezt a furcsa érzést nem tudom pontosan mi váltotta ki. Talán az, hogy jól volt elkészítve ez a dokumentum film? Vagy maga az Ember, aki a riportalany volt? Vagy az ital? Nem tudom, de furcsa megmagyarázhatatlan ez az egész. Ki is kapcsoltam a tévét és így a sötétbe feküdve valami üresség, de mégsem az kerített hatalmába és olyan érdekes az is, hogy mintha a gondolataim, amik eddig voltak eltűntek. Légüresség agyamba, lelkembe. Mintha leállt volna az agyműködésem. De ez biztos nem így van, mert akkor hogy tudnám ezeket végig gondolni? Mindenesetre valamilyen formában nyomott hagyott bennem ez a pár percre elcsípett film vég. Hogy miért,? azt szerintem nem fogom megtudni soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése