Nem is szalasztom el. Végre egy normális ember, aki valóban ismerkedni akar és nagyon úgy tűnik, hogy Ő is komolyan gondolva a párját keresi! Ilyennel még nem is találkoztam itt. Írta, hogy megnézte a fotómat és nagyon szimpatikus vagyok neki, kérésemre Ő is küldte rögtön az Övét nekem. Értelmesen ellehet vele beszélgetni, ez is tetszik. Megírta, hogy van egy tizenhat éves fia, akit már kicsi kora óta egyedül nevel, ki még pici volt, mikor az anyja lelépett külföldre. Ez szív fájdító. Te jó ég! Hát nem semmi. Erről beszélgettünk, meg én is írtam magamról semmit nem szépítve tömören néhány mondatot, amikor aztán megkért, hogy feltétlen folytassuk délután a beszélgetést, ha én is akarom, viszont most ne haragudjak, de el kell mennie valahová, mert dolga van. Persze, hogy van kedvem tovább folytatni az ismerkedést. Megbeszéltük, hogy hat óra tájban keressük egymást az msn-en, addig is minden jót és mindegyikünk biztosította a másikat arról, hogy feltétlen ott leszünk a megbeszélt időben...
Hát mit mondjak! El vagyok varázsolódva! Hihetetlen, hogy az utolsó pillanatban befut egy párkereső, kivel talán valami elkezdődik végre...véletlen műve lenne? Úgy érzem, hogy nem. Néhányszor már beigazolódott az életemben különböző dologgal, történéssel kapcsolatban, hogy nincsenek véletlenek. És ez sem az, biztos vagyok benne.
Bezzeg most egyből ki tudtam kapcsolni a gépet, nem hezitáltam rajta. Nincs most tovább szükségem rá. Majd délután. Addig is megebédelek, jót pihizek....
Nem volt könnyű nyugton kivárnom a délutáni randi idejét, mindig elkalandozott az olvasni valóról a figyelmem.
Állandóan ez a srác jár az eszembe. Néhány hónappal fiatalabb, mint én, nem baj, még belefér. Értelmesnek tűnik és szorult bele illedelmesség is. Dolgozó Ember, ki eltartja a fiát és kertes háza van, aminek külön örülök... nnna ennyire nem kellene beleélnem magam, hogy már tovább gondolkodok a folytatáson.
Hisz kitudja, még nagyon az elején tartunk. Még bármi kisülhet belőle, lett légyen jó, vagy rossz. De egyet megfogadok most ünnepélyesen! Mint, már eddig is azon voltam, hogy ne írjak senkinek semmi valótlant magamról, most még annál jobban figyelnem kell, hogy ne szépítsek semmin. És nem alkuszom! Lehet akármilyen szimpatikus is és meggyőző, ha valamit észlelek, megérzek, hogy nem stimmel, nekem nem lenne mégsem megfelelő pár, akkor csak azért, hogy legyen valakim nem fogok belemenni semmi -féle, „na jó ez, vagy az nem tetszik benne, vele kapcsolatban, de elnézem neki” fajta kapcsolatba. Végre megakarom találni az igazi páromat, ahhoz elszántnak, kitartónak és határozottnak kell lennem. Punktum. Nincs mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése