Nehezen telt el ez a vasárnapi műszak. Négykor kelés, tizenöt kilométert letekerni, aztán reggel hattól este ötig helyt állni, folyamatos lótás-futás közben jó, hogy ha pár falatot betudunk kapni. Sokszor Embertelen, amit itt kell produkálni. Helyesbítek, mivel nők dolgoznak csak itt, inkább azt mondanám „nőtelen”. Egy előnye van ennek az egész munka tempónak, ami itt megy, hogy most már érezhetően és láthatóan fogytam jó néhány kilót. Viszont a fizetés ehhez képest aránytalan. Hiába van fitnesz bérletem, amit a munkám folyamán használok. Értem ezalatt, hogy egy egész napi fitnesz edzés sem ér fel evvel a talpalással, lótás-futással, amit itt csinálunk. Már nagyon jó lenne váltani, valami mást csinálni, mert már túl régóta vagyok megint a szakmámba, hamarosan öt éve lesz, és nem bírom ilyen hosszú távon. Régen mindig váltottam, mikor elegem lett a boltosdiból és teljesen másba fogtam bele. De most valahogy nem igazán tudom mit is tudnék csinálni, ami meg is felelne, már ha egyáltalán van olyan hely ahova felvennének. Mert öt évig nem foglalkoztam állás figyeléssel, nem volt rá szükségem, nem tudom mi a helyzet az állás piacon. Állítólag nem túl rózsás a helyzet. De mostanában egyre többször érzem, hogy elegem van az egészből. Nem akarok ilyen rabszolga munkát folytatni. Ha már rabszolgaként kell tengetnem az életem, akkor valami örömöm is legyen benne. Már amennyire lehet. De nehezen szánom rá magam, mert ez azért mégis csak biztosabb.
Nah, mindegy, de ez a mai nap különösen fárasztó volt számomra és még utána tizenöt kilométert letekerni is nehezemre esett. Pedig az felszokott frissíteni. De, hát nincs min csodálkozni, alig aludtam két óra hosszát.
Szerencsére annyira le voltam foglalva agyilag is a munkahelyemen, hogy nem nagyon jutott eszembe a tegnapi eset. És, ha néha mégis bevillant időnként, nem volt időm felette elgondolkodni. De most, hogy haza értem és egy jó forró kád fürdő után már megint azon jár az eszem, hogy mi is volt ez a tegnapi eset. Be is kapcsolom a gépet, mert reménykedek. Talán vár valami üzenet, vagy esetleg fenn van és... és, hát nem is tudom. Érthetetlen számomra. Pedig olyan jól indult minden. Nehezemre esik észben tartanom, hogy ne ragaszkodjak hozzá, ne alkudjak, mert ezek szerint nem Ő az akit én keresek. De, ha nem adok esélyt senkinek, akkor..? Hátha tud valami számomra elfogadható magyarázattal szolgálni, amit érzetre is érzek, hogy hihető...
és...Igen! Vár egy üzenet. Hiányzok, hol vagyok, mikor leszek?
????mi van? Hát én vagyok, aki lelépett, vagy Ő?
Teljesen olyan érzetem van ,hogy úgy ír, mintha tegnap nem úgy váltunk volna el, ahogy. Majd, ha elmúlik valamennyire a döbbenetem, akkor majd megírom neki, hogy tegnap várhattam, Ő hova tűnt,? és hogy összefogdosta-e már a malacokat? Meg majd tájékoztatom, hogy ma késő estig is be leszek kapcsolva, meg a közeljövőben milyen időtájt talál itt meg...már, ha egyáltalán megakar találni.
Én most nem vagyok abban biztos, hogy nekem szükségem van arra, hogy újra megtaláljuk egymást. Viszont azt is érzem, hogy amíg határozatlan vagyok, addig nem tudok mit csinálni, várom, hogy mi is lesz ebből az egészből. Nem alkuszok ide, nem alkuszom oda, ez az elhatározásom nem elég szilárd. Nagyon úgy tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése