Nos különböző kategóriákba sorolható chatelők vannak. Először is hadd említsem meg, azokat, akik ténylegesen a párjukat szeretnék megtalálni- velem egyetemben. Látszólag sokan vannak, sőt! mondhatni szinte mindenki annak vallja magát. De valójában Ők találhatok a legkevesebben meg. És nehéz kiszűrni a sok igaztalan közül melyik is az igazat szóló. Persze akadnak olyanok is, akik saját elmondásuk és bevallásuk szerint csak időt töltenek és nekik ez a barátkozási forma megfelelő. Nem vágynak többre. Ezek is kevesen vannak, mert nem mindenki vállalja fel, hogy miért is van itt. És nem kis számmal az aberráltak, a nett szexet kedvelők,- kik a valós életben szegények még köszönni sem mernek egy nőnek. És gyanítom rengeteg lehet a nős, vagy férjezett is. Körülbelül ezek a főbb csoportok.
Mivel én nem akarok senkinél nyomulni, ezért a szobákban lévő közös beszélgetésekbe folyok bele. Dől a hülyeség, meg néha a vita- csupa agyament, értelmetlennek tűnő dolgokról. Na de tud ez szórakoztató is lenni. És rendszerint mindig akad valaki, sokszor egyszerre többen is, akik magánbeszélgetés akarnak folytatni velem. És én megadom az esélyt mindenkinek. A beszélgetések kezdete rendszerint így zajlik:
-szia, hogy vagy? Vagy: szia, akarsz velem beszélgetni? Ezek még számomra elfogadható indulások. De a szia, hogy nézel ki? Vagy a : szia, helló akarsz szexelni- kezdetűek egy kicsit megdöbbentettek az elején. De ebből is viccet csináltam és bevallom nőiesen szórakoztató volt számomra, hogy kifigurázhatom Őket. Csúnya dolog tudom. De aki így akar netten keresztül élvezkedni, ilyen formában avval nagy baj van. Szerintem.
Na meg a hol vagy? kérdésre rendszerint eleinte azt a választ adtam, hogy a gép előtt ülök. Ha érti a tréfát jó, ha nem , akkor nem. Az Ő baja.
Minden esetre mostanában valahogy már kezdem unni ezt az egészet. Néhány ígéretesnek induló beszélgetésen kívül - ami aztán eddig mindig kudarcba fullad rövid idő múlva, - nem sok értelme van ennek az egésznek. Olyan érzetem van, mintha mindenkinek, aki beszélgetést kezd velem az lenne a legfontosabb, hogy hogy nézek ki. Nem mintha nem számítana, dehogy. Nem erről van szó. De nagyok az elvárások. Hogy csak néhány példát soroljak fel: „Kár, hogy nem vagyok szőke, vagy fekete. Kár, hogy nem vagyok fiatalabb- mondja ezt egy 56 éves férfi. Aranyos vagy, de én a vékonyabb csajokra bukom.” Vagy, ha esetleg eljutunk ahhoz a ponthoz netán, hogy megérdeklődjék mi fán teremtem, akkor némelyiknek nem tetszik. Az anyagi javakról meg ne is beszéljünk. Már azon gondolkodom, hogy nem kellene minden nap evvel foglalkozni, mint egy szenvedélybeteg. Nem csak ebből áll az élet. Vissza kell fognom magamat. Jó idő töltés az biztos, meg figyelem elterelésnek sem rossz. Addig sem kell a valós érzéseimmel törődni és a rosszkedvem is elnyomódik.
Haj! Tényleg olyannak érzem magam, mint egy alkoholista, aki mindig azt mondja, hogy ez lesz az utolsó pohár itóka, de aztán mindig van még másik egy utolsója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése