Élni vagy Létezni...

Tegnap az életemben történelmi dátumot jegyezhetem. Nem léptem fel a társkereső oldalra!

Sőt! Fel sem nyitottam a laptopot. Büszke vagyok magamra. Ez azt jelenti, hogy van valamennyi akaraterőm. Tegnap előtt este valahogy besokalltam, úgyis mondhatnám, hogy becsömörlöttem ettől az egész internetes nem valós élettől. Már már beteges, amit csinálok. És mindez körülbelül három hónapja tart. Eredmény : egy randi, néhány telefonhívás és slussz. Nem ismert internetes idegen embereket barátaimnak tekintem, és szinte a való világ megszűnik órákra. Elhanyagolom a valós barátaimat, magamról nem is beszélve és a lakást is ideje lenne nagyobb takarításnak alávetni. A könyvtárból kikölcsönzött könyveket vagy úgy viszem vissza, hogy bele sem néztem, vagy úgy, hogy meg kell hosszabbítanom a lejártát, hogy el tudjam olvasni.

Ezekre a tényekre a tegnapelőtti éjszaka döbbentett rá. Nem tudtam elaludni. Hajnalig forgolódtam, nagyon csalódott érzetem volt és elegem az egészből. Még jó, hogy másnap délutános voltam, így délig húztam a lóbőrt, és arra volt csak időm mikor felkeltem, hogy összekapjam magam és betekerjek a munkahelyre még időben.

De megérte. Úgy érzem. Tudatosult bennem néhány dolog, ami fontos. Mondhatnám szó szerint ráébredtem, mikor felébredtem. Elsősorban az, hogy ez az újfajta menekülésem a valóvilágtól. Órákra megszűnik körülöttem minden, csak a társkereső oldal jelenti az életet. Nem bánt, nem fáj. De ez nem a valós világ. Másodsorban meg rájöttem: olyan elvárásaim vannak másokkal szemben, ami nem helyes. Minden egyes szimpatikusnak tűnő férfiba beleképzelem azt, akit szeretnék, és mikor kiderül, hogy nem olyan, akkor jön a csalódás. És nem utolsó sorban : nagyon akarommá változott ez az egész „párom megtalálása„ című fejezet az életemben. Ezért döntöttem úgy, hogy most néhány napig nem foglalkozom evvel a témával.

Inkább szabadidőmbe olvasok, és ha sikerül egyeztetni időpontot barátnőmmel vele töltöm az időt. Hétvégéig nem is fogok evvel törődni. Majd akkor, de időt szabok neki. Szombaton szabadnapos leszek, akkor bekapcsolom a gépet, és belépek az oldalra. Mondjuk két óra hosszát- nem többet! Addig még két nap. A munka időn kívül értelmesebb dolgokkal foglalom el magam.

Az első és eddig egyben az utolsó randis srác már egyre ritkábban hív. Valószínű, megérezte rajtam, hogy nem igazán érdekel mi van vele. De az is lehet, hogy újabb áldozatot talált. Ki tudja? Mindenesetre nekem mindenképp jobb, mert már eldöntöttem, hogy ha legközelebb hív, közlöm vele, hogy ne hívjon többet. Mintha megérezte volna ezt, amióta így határoztam- nem hívott.

Lelkileg hullámzóan érzem magam. Hol jó kedvem van és derűlátó vagyok és elégedett az életemmel, arra gondolván, hogy lehetne rosszabb is. Hol magam alá kerülök és semminek sincs semmi értelme. Tényleg : van? Hol meg közöny uralkodik rajtam.

Ráadásul a kamasz lányommal sem találom meg a közös hangot. Úgy érzem, nem vagyok jó anya és mindenről én tehetek, hogy idáig fajultak vele a dolgok. Hatalmas bűntudatom van vele szemben. Valamit nagyon elrontottam, mert sokat hazudik, állandóan becsap, tudom, érzem. De mindig megadom neki az esélyt arra, hogy hátha talán...