Két hét telt el, hogy találkoztam a sráccal. Azóta sem. De telefonon annál többet beszélünk, főként este, vagy késő éjszaka, mikor hosszú autó úton van. Ez a beszélgetünk, természetesen túlnyomó részt nem változott az első és- már most tudom-részemről az utolsó randink óta. Ő beszél, én hallgatok. És csak néha adok ki valamiféle hangot, jelezve, hogy én is itt vagyok ám.
Felemelő témái vannak. Mit ne mondjak. Pénz, elfoglaltságai, pénz, ma éppen mit csinált-persze csak gondolom azt mondja el amit jónak lát-és megint a pénz. Változatos témák, nem lehet megunni. De én megtudom. Már nem vonz, hogy találkozunk e még egyszer. Igaz néha csak kíváncsiságból időnként rákérdezek, lesz e randi és ha igen mikor?. De egyszerűen bonyolultul annyi dolga van, de annyi, azt sem tudja hol áll a feje, ó Ő szegény, hogy nem tudjuk össze egyeztetni a szabadidőnket, viszont mindenképp szerét ejtjük, ne aggódjak. Nem aggódom. Csöppet sem. Már csak azért sem, mert köszönöm szépen, nem csak panaszládaként akarok részt venni egy pár kapcsolatban. Mert erre megy ki a játék, ez most már egyértelmű. Unatkozik a munka idő alatt, és kell egy hallgató partner. Ennyi.
Nem bánom, meghallgatom, kellemessé teszem neki az óráit, mint egy jó pszichológus. Csak az a különbség egy pszichológus meg én köztem, hogy én jobb vagyok. Míg amaz levenné rengeteg pénzzel, amit nehéz fáradságos munkával teremt elő, addig én nagyon olcsó vagyok. Csak a telefon hívást kell állnia. Azt sem mindig, mert egy szolgáltatónál vagyunk mindketten, és nekem 10 óra után reggelig ingyenes hálózaton belül a hívás. Így Ő rám csörög, én meg vissza hívom, és kezdődhet a lelki-segély szolgáltatás.
Mivel ettől a felemelő kapcsolattól nem emelkedtem fel, tovább chatelgetek, ami sokkal érdekesebb számomra. Már vannak barátaim, visszatérő udvarlóim. Az éterben. De még ez is megfelelőbb, mint amaz. Nick nevet is választottam magamnak, én vagyok a cskén. Na meg kell, hogy mondjam nem tudom eldönteni, hogy az én fantáziám nyakatekertebb e más emberekénél, de szinte senki nem tudja kitalálni, hogy mit jelent ez a név. Esetleg csók én? Vagy valami csillagkapus izés név? Pedig olyan egyszerű, és egyértelmű. De lehet, hogy csak nekem. De szórakoztat, mert szeretem a humort, és azt is ha én viccelődhetek. Ha elkezdek valakivel beszélgetni, akkor rendszerint az az első kérdés, hogy ki vagyok? Én meg azt írom neki, hogy: csak én. Erre megkérdezi, hogy mit jelent a nick nevem. Ez a cskén. Hmmm....és nem egyszer fordul ez elő. Na jó nem akarok senkit bántani, és lenézni, nem erről van szó. Viszont jól ellehet tölteni az időt. De valós párkeresésre nem biztos, hogy alkalmas az ilyenfajta módszer.
Viszont minden egyes újabb ismeretlennel való ismerkedés egy lehetőség. Amiben benne van az, hogy sosem tudni, hol akadunk egymásra a páromra, kit érzek, hogy valahol létezik. Sosem tudni, lehet, hogy itt futok össze vele. Ezért sem adom fel. Addig is jól szórakozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése