Válogatás és szorongás...

Most már így jobban érzem magam, hogy letöröltem e negatív állítást magamról, de jó lenne azért valamit oda írni. Majd biztos találok valamit. Most mindenesetre barátkozok az oldallal, megakarom ismerni ezért felfedező útra megyek a párkeresés világba. Meg tudom nézni különböző variációk szerint a férfiakat, írni is lehet nekik, vagy csak különféle jeleket küldve tudomásukra hozni, hogy tetszik. És mint egy idegen, ki egy másik bolygóra tévedt, s mindenki ismer mindenkit, csak én és engem nem, elkezdem mustrálgatni a számomra szimpatikusnak vélt férfiakat. Ez nagyon helyes! Á, ahogy kinéz biztos a pláza cicákra bukik. Hagyjuk, gyerünk tovább. Na ez is jól néz ki, és még korban is megfelel, vidéken él a két lányával. De hát.. nem is tudom. Inkább nem. Ez is túl jól néz ki és anyagilag is rendezett a háttere, persze majd pont én kellenék neki egy csóró nem ép dekoratív nő. Na ez meg szeret kirándulni, sokat olvasni...

Megnézek rengeteg arcot és hozzávaló adatokat, némelyik még fel is kelti érdeklődésemet, de a bátorságom csak eddig tart. Nem tovább. Nem fogok senkinek írni, majd ha valaki véletlen rám akad, akkor igen. De hogy én kezdeményezzek! Na azt már nem!

Hirtelen azt érzem, mintha becsömörlöttem volna, nem is nézelődök tovább, inkább keresek egy gondolat világomhoz közel álló idézetet, felteszem és mára ennyi. De az is lehet, hogy végleg ennyi. Még nem tudom. Az az igazság, hogy vonz ez az ismerkedés, vágyom rá, hogy szeressen valaki, és én is szeressek, de azt is érzem, hogy egyben taszít is. Mert mi van akkor, ha megismerkedek valakivel, eljutunk odáig, hogy találkozunk, és megkedveljük egymást? Eleinte minden szép és jó, happy...de utána? Mi történik? Beleveszünk a hétköznapokba, megszokjuk egymást, egy idő után elkezdenek megmutatkozni a hibák, amit a másikban addig azért nem vettünk észre, mert a rózsaszín felhő eltakart. És akkor jön újra az, hogy rosszul választottunk és nem biztos, hogy sérülés mentesen ki lehet belőle szállni. Kell ez nekem? Vajon létezik e olyan valaki akivel együtt tudok élni? Kit minden jó, rossz tulajdonságával egyetemben, minden élethelyzetben tudok szeretni? Attól félek, hogy nem. Biztos bennem van valami hiba.

Mindenesetre nagyon ellentmondásosan érzek ez ügyben.