Egy ráérős délutánon, mikor ép barátnőm is otthon leledzik párocskájával átmegyek hozzájuk, mert állítólag nem zavarok. Szimpatikus a barátja, rövid időn belül közös hangot találunk, és ami a legfontosabb Ági is virul, mint a legszebb rózsa, akin ugyan vannak tüskék, de csak azt szúr meg, aki megérdemli. Az ötlet izgatottságától, jó kedvvel előadom.,,Képzeljétek regisztrálni fogok egy társkereső oldalra csak úgy viccből''-mondom vigyorogva, de egy kicsit zavarban érzem magam. Megkérem Őket segítsenek ebben, nem igazán vagyok jártas a levélíráson és a böngésződésen kívül a net világában. Készséggel ráállnak, jó mókának mutatkozik. Kitöltjük a kitöltendőket, számomra a lehető legelfogadhatóbb fotóm csatolásával. És most jön ami miatt állítólag regisztrálok. A magamról című rovat. ,,Egy adósságokkal rendelkező,anyagi háttértől mentes nő, ki a pesszimizmus hegy tetején áll a világba széttekintve, Téged keres, -ki felé kinyújtod segítő kezed,kitáró szerető szíved''...Na erre varrjatok gombot társkeresők! Kíváncsi leszek mennyi férfinak lesz e hirdetés csábító....
Egynek sem. Sejtettem.
Azóta már pár nap eltelt, igaz eleve három napba került, mire egyáltalán beregisztrálódtam és a moderálás után már látható is lettem.
Jó kis móka volt, na de hát erről ennyit.
Vagy mégsem? Eltelt már egy hét is, és attól függetlenül, hogy a munkahelyemen agy mosott rabszolgaként kell dolgozni, eszembe jut e hirdetés és valami zavar ez ügyben. Egyre jobban érzem azt, hogy nem jól van ez így. Szeretnék leveleket kapni, ismerkedni hátha megtalálom a párom. Ha továbbra is így állok hozzá, akkor nem jutok egyről a kettőre.
Alig várom, hogy haza érjek, és amint tehetem kitörlöm a magamról írott hülyeséget. Ami nem igazán az, de így csak eltaszítom még azt is, aki esetleg szóba állna Velem valami csoda folytán. Hiába nem lehet az ember minden esetben őszinte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése