Valami megváltozott körülöttem és bennem. Most már egyre könnyebben megy a pozitív gondolatok megtartása, ezáltal jól érzem magam viszonylag hosszú ideig. Bár még legbelül, mélyen ott van a ,,nem szeretem''érzés, de már nem fojtogat. És nem keseríti mindennapjaimat. Többet vagyok vidám, nem csak látszólag és nem gondolok sötét dolgokra. Van életkedvem! Te jó ég! Mennyivel másabb így élni! Jaj csak sikerüljön ezt az állapotot megtartanom!
Most még ráadásul nagyobb az örömöm is, barátnőm megtalálta párját! Látom milyen boldog, együtt tudok vele örülni! Nem is láttam ilyennek, mióta ismerem. Bár néha rosszul esik, mikor lemondja a megbeszélt ,,randinkat'',mert inkább barátjával találkozik, de hamar túl teszem magam rajta, látom szárnyal és inkább biztatom ,,menj csak, nincs semmi baj, érezd jól magad!'' Talán most sikerül neki. Kicsit furcsa, hogy nem vagyunk sülve-főve együtt, sőt egyre ritkában találkozunk. Néha a műszakbeosztásunk ellentétes, és ha nem akkor persze Vele van. Mintha távolodnánk egymástól. De lehet, hogy ez a természetes? Valószínű. Hisz ,,csak'' legjobb barátnők vagyunk egymásnak, de azon felül a párkapcsolatot, ami egy nő férfi között van, nem pótoljuk egymásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése