Telnek a napjaim hol jobban, hol rosszabbul. Mikor, hogy. De valamire rájöttem! Vagyis inkább kitaláltam, hogyan tudom a rosszkedvemet megváltoztatni. Úgy tűnik beválik. Egyértelmű ugye, jobb pillanataimban sokkal derűlátóbb gondolataim vannak. Jó ezt már régóta tudom. Nos ezeket a gondolatokat kellene akkor is valahogy megtartani, mikor szomorú, rosszkedvű vagyok. Nem könnyű, de megéri, mert jobb jobban érezni magam, mint nem. Bár még ez sem az igazi, de úgy érzem közelít a hőn áhított lelki békéhez. Mondhatnám: kísérleti stádiumba vagyok.
Ma délelőttös voltam, ami azt jelenti, hogy hajnali négykor keltem, betekertem a munkahelyemre, ami 15 kilométerre van innen, nehéz fizikai munkával 10 órát ledolgoztam, haza bicajozás szintén ugyanannyi a távolság, mint odafele(nahát, ki érti ezt?)zuhanyozás, gyors melegszendvics készítés, közben megnéztem a leveleimet a neten, hm nem írt senki, aztán ágyba bújtam az ép aktuális könyvtári könyvvel és elaludtam. Most felébredvén meg nem moccanva, csak a gondolataim száguldoznak, de azok aztán mozgékonyak a javából, velem ellentétben. Fáradt vagyok. Nagyon. Nincs kedvem megmozdulni, pedig már ki kellene mennem oda. De nincs lelkierőm...és hopp, valami valami eszembe jutott. Nincs lelkierőm. Ühüm. Akkor ez azt jelenti, hogy nem is fizikailag vagyok igazán elfáradva, hanem lelkileg, és ez okozza azt az érzetet. És most kezdődik a kísérlet. Mi van, ha megpróbálok csak jó dolgokra gondolni és az elégedetlenség helyett inkább elégedetten szemlélni mim van és ki vagyok, mint ellenkezőleg? Mond Ági valóban olyan rossz neked? Valóban azt hiszed, amit látsz az a valóság? Hmmm? -kérdem magamtól és válaszolok is teljes egyetértésben önmagammal: Nem nem is olyan rossz. Hálát adhatok a nem tudom minek, nem élek háborús környezetben, nem éhezek, nem élek az utcán, a magam teremtette békesség és nyugalom vesz körül. Tényleg! Mi a bajom? Elégedettnek kell lennem-és valóban ezt is kezdem érezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése