,,A járt utat a járatlanért ne add fel!”...nos nekem ezt mondhatták...
Mindig a magam feje után mentem, ami nagyon jó, de csak abban az esetben ,ha az ember lánya optimista és kitartó. De mivel egy két lábon járó hitetlen pesszimizmus voltam, rendszerint minden tettem ,próbálkozásom végeredménye katasztrofális volt. Valahogy nem találtam meg azt amit kerestem, sőt ! azt sem tudtam, hogy keresek valamit. De egy biztos: nem stimmelt sem belül, sem kívül számomra a világ. Hosszú távon nem volt jó semmi.
Lehettem bármily kedvező helyzetben, élhettem megfelelő anyagi körülmények közt-nekem semmi
nem felelt meg, mindig többet akartam, vagy mégis máshogy....nos ami ebből következett?...15 évnyi házasság, majd 3 éves élettársi kapcsolat, lakás, s több millió forint elvesztése után azt vettem észre, hogy...rettenetesen egyedül vagyok...már majd 3 éve...Ó Én szegény szerencsétlen, akinek nem sikerül semmi, nem jó senkinek, s nem jó semmire...sorolhatnám még...ugye ismerős?...A sok nem ,meg a semmi...
De az addigi 3 évben, amit egyedül töltöttem, elvoltam. Szinte élveztem a szabadságot. Nem kellet senkihez alkalmazkodnom, nem kellet senkit kiszolgálnom, s kénye kedve szerint ugrálni. Egyedülálló független nő voltam...Jaj de jó...rengeteget olvastam, kerékpároztam, barátnémmal sokat sétáltunk, s csontig rágtuk az aktuális témákat ,a munkaidőn kívül azt csináltam, amit akartam. Egyszóval... elvoltam...egy darabig...
Aztán 3 év után kezdtek megváltozni a dolgok körülöttem, valamint én is változtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése