Indulás...

Állok immár nem tudom hányadszor a négy irányba ágazó kereszteződés közepén, magam számára is nehéz terhet cipelve, önmagamat..

Nem tudom merre induljak,de valamerre csak el kell,mint mindig....

Hol vagyok?

Néha kétségbeesetten, ön-sajnálkozva,általában az egész világra haragudva, dühös érzésekkel, vagy a türelmetlenségtől toporogva, forgok nézek erre, nézek arra, s tanácstalan vagyok. Aztán a saját tehetetlenségemet nem elviselve: egy mindegy merre, majd lesz valahogy!-felkiáltással rálépek az egyik útra....

Ma már tudom:megtaláltam a számomra legmegfelelőbb utat...de még nagyon az elején járok...