Ki vagyok, s egyáltalán miért vagyok, minek élni, mi értelme? Életemben rengetegszer feltettem már e kérdéseket, válasz semmi , nem sok értelmét látom semminek. Körülöttem mindenki él, én meg vegetálok. Miért van ez? Hát nem tudok örülni semminek? Nem tölt el elégedettséggel semmi? Miért van az, hogy egyik percben még így gondolom, a másikban már máshogy? Számtalanszor vágták már ezt a fejemhez, Anyu, a volt férjem, sőt tán még a Húgom is. Most már tudom milyen vacak dolog lehetett nekik, mikor egyik percben így gondoltam dolgot, a másikban meg máshogy. Magam számára is elviselhetetlen! Semmi kitartás nincs bennem semmi iránt. Annyi változott, hogy mióta ilyen messze kerültem tőlük, nem nagyon beszélek nekik, mit akarok, hogyan, bár még bele esek e hibába, és akkor jön a fejmosás, számonkérés, s akkor hárítok. Igyekszem nem összeveszni velük. Hát sosem lesz már vége? Megtalálom valaha a lelki békémet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése